Szerző
Zsozsó Veres
Veres Erzsébet – Zsozsó számára a könyvek mindig többet jelentettek egyszerű történeteknél. Menedéket, találkozást és olyan kapukat, amelyeken keresztül az ember közelebb kerülhet önmagához. Szatmárnémetiben él családjával, és munkája is szorosan kapcsolódik a könyvek, az olvasás és a kultúra világához. Könyvtárosként és kulturális programok szervezőjeként nap mint nap megtapasztalja a történetek közösségteremtő erejét, miközben alkotóként az írásban találta meg azt a teret, ahol saját belső világának is hangot adhat.
Életében mindig fontos szerepet játszott a hit, a szeretet, az intuíció és az a meggyőződés, hogy találkozásaink, veszteségeink és örömeink mind hagynak bennünk valamit. Sokáig azonban ő maga sem tudta, hogyan állnak össze ezek az apró történetek egyetlen úttá. A Lélekút – A lelki ébredésem igaz története ebből a felismerésből született. Első könyvében saját életének történetein keresztül mesél gyermekkoráról, családról, szerelemről, anyaságról, hitről, fájdalmakról, különös megérzésekről és azokról a belső változásokról, amelyek lassan elvezették önmagához. Nem tanítani szeretne, és nem állítja, hogy ismeri az élet minden kérdésére a választ. Történeteket ad. Olyan történeteket, amelyekben talán más is felismeri önmagát. Mert hisz abban, hogy életünk legfontosabb utazásához nincs szükség térképre. Néha csak bátorság kell ahhoz, hogy elinduljunk befelé. A Lélekút az ő útja. De lehet, hogy egy-egy oldalán az olvasó a sajátjára is ráismer.
Életében mindig fontos szerepet játszott a hit, a szeretet, az intuíció és az a meggyőződés, hogy találkozásaink, veszteségeink és örömeink mind hagynak bennünk valamit. Sokáig azonban ő maga sem tudta, hogyan állnak össze ezek az apró történetek egyetlen úttá. A Lélekút – A lelki ébredésem igaz története ebből a felismerésből született. Első könyvében saját életének történetein keresztül mesél gyermekkoráról, családról, szerelemről, anyaságról, hitről, fájdalmakról, különös megérzésekről és azokról a belső változásokról, amelyek lassan elvezették önmagához. Nem tanítani szeretne, és nem állítja, hogy ismeri az élet minden kérdésére a választ. Történeteket ad. Olyan történeteket, amelyekben talán más is felismeri önmagát. Mert hisz abban, hogy életünk legfontosabb utazásához nincs szükség térképre. Néha csak bátorság kell ahhoz, hogy elinduljunk befelé. A Lélekút az ő útja. De lehet, hogy egy-egy oldalán az olvasó a sajátjára is ráismer.