Hermann Péter

Mindig is kíváncsi ember voltam – talán olyan, mint Péter a mesében.
Szeretem felfedezni a világot, figyelni az apró részleteket, és megérteni, mi miért történik.
Írás közben újra gyerek lehetek: nevethetek, tanulhatok, és mesélhetek arról, amit igazán fontosnak tartok – a szeretetről, a türelemről - ami néha a legnehezebb - és arról, hogyan tanulunk egymástól nap mint nap.

A „Nem, Péter, nem!” egy darabka belőlem – és remélem, ugyanannyi mosolyt csal az arcodra, mint amennyit nekem okozott, amikor megírtam.