A csorba bögre

Ott áll a konyhapolcon, amióta csak az eszemet tudom. A füle letört. Nem tegnap. Nem is tavaly. Régóta ilyen. Mégsem került soha a kukába.

Anyám a mai napig abból méri ki a rizst. Pont annyi fér bele, amennyi négy embernek elég. Mintha a bögre tudná, hányan ülünk az asztalnál.

Nem lehet már kényelmesen megfogni. Nem lehet úgy emelni, mint a többit. De mindig kéznél van.

Amikor otthon vagyok, néha abból iszom. Óvatosan, két kézzel. És közben húszféle emlék fér el benne egyszerre. Fazékcsörgés. Vasárnapi ebéd. Reggeli fény a konyhában.

Érdekes, hogy ami eltörik, azt néha mégsem dobjuk ki. Mert ami sokáig velünk marad, az már nem tárgy, hanem része a család történetének.

És talán mi is ilyenek vagyunk.

Nem hibátlanok. De megtartjuk egymást.

Nálatok is van egy tárgy, amit sosem dobtok ki, mert túl sok emléket tart?